Vélemények

„Ha megnövünk, izlandiak akarunk lenni”, „Talpra Spanyolország, mint Izland tette” – ilyen és hasonló jelszavak tűntek fel a spanyolországi tüntetéseken. A hazai médiából tájékozódók nem is tudják, mit csinált a pár százezer lakosú apró sziget, amivel ilyen hatást gyakorolt a 46 millió lakosú Spanyolország elégedetlen polgáraira.
A büszke vikingek kései utódai a maguk kis jeges országában megtették azt, amit a nagy európai kultúrák nem tudtak: szembeszegültek a rendszerrel, nem alkudtak meg, és egy igazi népi forradalmat és a legjobb értelemben vett nagybetűs demokráciát valósították meg.

Izland megcáfolta a nálunk már elfogadott álláspontot, miszerint egy kis ország teljesen ki van szolgáltatva a nemzetközi pénzhatalommal szemben, és bebizonyította, hogy nem kell feltétlenül egy „szuperállam” tartományává válni a globalizáció-vallás nevében. Nevezhetjük ezt akár „viking szellemnek”, de valójában összetartásról van szó: ha egy nemzet nem hagyja, hogy belülről legyen bomlasztva, akkor bármire képes!

A tavalyi évben 1100 milliárddal növelte az államadósságot Orbán Viktor és kormánya.
2011 márciusában 3,7 milliárd dollárnyi kötvényt bocsátott ki, ami átszámítva 720 milliárd Ft – majd IMF hitelből vett 500 milliárdért MOL részvényt. Közben lenyúlta a magánnyugdíj pénztár 3 ezer milliárdját.
Ez összesen 5320 , azaz ÖTEZER HÁROMSZÁZHÚSZ MILLIÁRD FT!!!!....ebből adósságcsökkentésre 1350 milliárdot használt fel!

A vancouveri olimpián alkalmazott irányelvekhez képest némileg más álláspontot képvisel a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. A testület úgy határozott, hogy a jövő évi londoni ötkarikás játékokon a sportolók szabadon használhatják majd a Twittert vagy éppen a Facebookot, de blogot is írhatnak. A cél az, hogy nagyobb figyelem forduljon az olimpia felé és az olimpikonok reklámozhassák az eseményt. Bár az IOC korábbi álláspontjához képest nagyon kis mértékben engedett, de változatlanul szigorú szabályok közé szorítja a különböző platformok használatát.

Az úgynevezett Internetes Irányelvek mindössze négy oldalt tartalmaz, de rendkívül részletesen szabályozza, hogy mit szabad egy sportolónak tennie a világhálón a londoni olimpia időtartama alatt és mit nem. A bevezető kihangsúlyozza, hogy alapvetően mindent szabad, így például engedélyezett a személyes blogbejegyzések és a tweetek írása, egészen addig, amíg azok nem szolgálnak reklámcélokat vagy az illető nem keres velük pénzt.